Menj, ahová csak küldelek! 1.
Kedves Testvérem!
Még el sem indultam,de már annyi minden történt és annyi imatémám van, hogy úgy gondoltam írok egy beszámolót. Mióta elküldtem az utolsó levelemet megtudtam, hogy február 15-én kell Ausztráliába érnem ahol közel két hónapot fogunk tölteni mielőtt visszatérünk Kelet-Európába.
Azóta már találkozhattam az amerikai csapattal és leadtam a szakdolgozatomat is. Ez utóbbi egy nagy hálatéma mert már nagyon elfáradtam benne.
Novemberben volt egy missziós konferencia Budapesten amin részt vett az a csapat is akikhez csatlakozni fogok, így én is elmentem, hogy találkozzam velük. Igazából tartottam ettől a találkozástól mert mégis kilenc teljesen ismeretlen emberhez csatlakozom akik már szeptember óta együtt járják a világot. Ennek ellenére hihetetlen megkönnyebbülés volt amikor megismertem őket, hálás vagyok Istennek, hogy egy ilyen csapatnak lehetek nemsokára a tagja!
Közben skypon keresztül részt veszek egy felkészítő tréningen is, amit egy Maddie nevű lány tart aki tavaly volt ugyanezen a missziós úton. Átbeszéljük, hogy mit fogok csinálni, milyen bibliai alapjai vannak a missziónak és milyen gyakorlati dolgokra számíthatok. Elkezdődött a támogatásgyűjtésem is, és most szombatra összegyűlt a teljes összeg, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek! Elképesztő volt látni hogyan gondoskodott az út áráról és tette lehetővé, hogy minden forrás beérkezzen! Köszönöm neked is az imádságaidat ezzel kapcsolatban!
,,Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.” Ef.3.20-21.
Január elején pedig lehetőséget kaptam, hogy Bécsbe utazzam és meglátogassuk a csapatot, akik szintén akkor érkeztek a városba. Így egy hétvégén át én is részt vehettem a munkájukban. Ez a pár nap nagyon fontos volt, hogy gyakorlati szempontból is megláthassam mit fogok csinálni ezek alatt a hónapok alatt. Egy új szolgálati helyszínen az első mindig a város feltérképezése. Tehát hosszú városnéző túrákat tartunk, azzal a különbséggel, hogy nem elsősorban a látnivalókat keressük fel hanem azokat a helyeket ahol a diákok az idejüket töltik. Így tettünk egy kört a bécsi egyetemen, a nemzeti könyvtárban és egy bevásárlóközpontban is. Ez amúgy edzésnek sem utolsó, a nap végére közel 10 km-ert gyalogoltunk. 🙂 Komolyra fordítva a szót, ezeknek a sétáknak az a célja, hogy minél több diákkal tudjunk beszélgetni és így megtaláljuk azokat a keresztény egyetemistákat akik szeretnének az evangelizációban fejlődni és megosztani a hitüket a társaikkal. Arról, hogy ebben hogyan segítjük őket majd a következő levelemben írok. A bécsi hétvége során egy lánnyal találkoztam aki már aktívan szolgál a gyülekezetében és rendszeresen jár egy romániai árvaházba is missziózni gyülekezetével. Meghívott hozzájuk istentiszteletre, így vasárnap délelőtt a helyi román nyelvű gyülekezetbe mentem. A csapatunk amúgy öt különböző közösséget látogatott meg vasárnap, hogy minél több diákkal vehessük fel a kapcsolatot.
Tehát egyrészt az egyetemeken, másrészt a gyülekezetekben keressük azokat a fiatalokat akik szeretnék megszólítani a diáktársaikat az evangélium üzenetével. Célunk, hogy elméleti és gyakorlati segítséget nyújtsunk a keresztény diákoknak az evangelizációban. Emellett ha lehetőségünk adódik olyan diákokkal beszélgetni akik még nem hívők, felajánljuk nekik, hogy szívesen beszélgetünk velük a keresztény hitről és arról, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni.
A kép a bécsi munkatársakkal és az amerikai csapattal készült
Úgy gondolom elég ha az első levélbe ennyit sűrítek bele, így is épp elég olvasnivalót jelent. A könnyebb áttekintéshez kiemeltem a fontosabb részeket 😀 Végül csak szeretném neked megköszönni, hogy úgy döntöttél, hogy imádságban támogatod ezt a missziót! Enélkül nem is tudnék elindulni, nagy szükségem van az imádságodra. Röviden leírok pár dolgot, amiért megköszönöm ha közbenjársz értem:
– A felkészülés utolsó fázisáért. Jelenleg fél lábbal itt, fél lábbal ott vagyok ezért ez egy elég stresszes időszak számomra. Köszönöm ha imádkozol azért, hogy ,,Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, megőrizze szívemet és gondolataimat a Krisztus Jézusban.” (Fil.4.7.)
– Jövő hétfőn lesz a szakdolgozat védésem, amiért egyrészt nagyon hálás vagyok, másrészt szeretném már letudni. 🙂 Kérlek imádkozz értem, hogy ,,amit teszek, jó lélekkel végezzem úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek..” (Kol.3.23)
– A repülőútért, ugyanis eléggé félek a repüléstől, hiába repültem már többször is. Igazából ez a legnagyobb imatémám jelenleg, hogy szintén Isten békessége őrizzen meg ezen a hosszú úton. Tényleg az Ő csodája lesz ha lelkileg végig tudom ezt csinálni, de ,,legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2 Kor.12.9).
Köszönöm, hogy imádkozol értem már a felkészülés alatt is, bátorítson hogy tényleg ,,nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak.5.16) Én is nagyon szívesen imádkozom, küldj te is imakéréseket mert ugyanabban a küldetésben vagyunk benne és ugyanolyan szükségünk van az imádságra. Ha gyakrabban szeretnél értesülni a csapatunk híreiről, szuper Facebook és Instagram oldalt szerkesztenek páran ahová az épp aktuális híreket töltik fel (mindkét felületen Expedition Teams néven találsz meg minket.)
További áldott napokat kívánok neked, és a következő levéllel már Adelaide-ből jelentkezem!
1,740 összes megtekintés
