Balatonszárszó

Első ránézésre talán furcsának tűnik a tábor címe: hogyan függ össze a Tejút Isten vezetésével? Mi köze lehet egy csokinak a Szentíráshoz?

Amilyen megválaszolhatatlannak tűnnek ezek a kérdések, néha olyan nehéz Isten vezetésére hallgatni, vagy egyáltalán meghallani azt. Tele van az életünk nagy döntésekkel, melyekben sokszor azt sem tudjuk, melyek a választási lehetőségeink. Ezt táborozó fiataljaink tudják a legjobban, akik ezerféle élethelyzetből jöttek: iskolaválasztás, párválasztás, pályaválasztás, megtérés előtt állnak. Fiatalon kell meghozniuk olyan döntéseket, amelyek később az egész életükre hatással lesznek. Hogy lehet elbírni ennyi felelősséget ennyi idősen?

Minden nap más csoki szemléltette, hogyan akar Isten végigvezetni bennünket ezeken a szorongató döntéshelyzeteken is. Áttekintettük ember és Isten kapcsolatát a kezdetektől az elszakadásig. Megnéztük, hogyan vezette Isten sokszor makacs és engedetlen, de nagyon szeretett népét a pusztán keresztül, hogyan hívta el Mózest egészen személyesen, hogyan bocsátott meg újra és újra, és hogyan vezette be őket végül az ígéret földjére. Megvizsgáltuk, hogy Isten honnan akar kivezetni bennünket, milyen vágyakat adott, hogyan kell ezekkel bánni. Részletesen körbejártuk a megtérés kérdését. Az előadások és evangelizációk sok tévedésről és közhelyről lerántották a leplet, felszabadítva a fiatalokat arra, hogy bízzanak Isten bennük elvégzett munkájában.

Nem az a lényeg, hogy órára pontosan meg tudod-e mondani, mikor tértél meg,

vagy inkább folyamatként érzékelted, esetleg nem öt pontban tértél meg, hanem csak négyben. Az élet szempontjából nem számít, hogy hol, milyen körülmények között és mikor születtél pontosan. A lényeg, hogy élsz, és a Jézusban való életnek egyértelmű bizonyítékai, gyümölcsei vannak. Bizonyságtételeikben többen el is mondták, hogyan tapasztalták meg Isten jelenlétét akár otthon, akár a tábor ideje alatt. Meghívott vendégek beszéltek arról, mi mindenen mentek keresztül, mire rátaláltak Jézusra. Köztük volt Gombola András vívó és edző, Pallagi Andrea, aki rendőr és lelkész egy személyben, Pogrányi Marcsi, akitől talán már az összes REFISZ-es kért egy beszélgetést (vagy többet), és Szabó Balázs gospel zenész is. A sokszínű élettörténetek megerősítették: mindenkinek személyes története van Istennel. A fiatalok közül sokan ezen a héten döbbentek rá, hogy Isten őket is szólítja, és adtak először igazi, szívből jövő választ erre a hívásra (vö. ApCsel 2,37). Hihetetlen volt megtapasztalni, ahogy Isten munkálkodik a beszélgetéseken, dicsőítő alkalmakon, evangelizációkon keresztül. Egyik este például már az igei alkalom alatt érezhető volt, hogy vihar közeleg, de egyelőre csak a távolban villámlott. Mire elkezdődött a dicsőítés, már zúgott a szél, miközben énekeltük, hogy „zúgó szélvészt küldj, lelkem rázd most föl”; és „Szentlélek jöjj, viharos szél”. A visszajelző körben a tábor végén többen említették, hogy nem tapasztalták még ilyen intenzíven Isten jelenlétét a természeten keresztül. Mindez a fiatalokat is megérintette. Ez egyike volt annak a számtalan pillanatnak, amikor csak álltunk, és csodáltuk Isten cselekvő hatalmát.

A plenáris alkalmak mellett személyes elcsendesedésre is lehetőséget adott a tábor: mint minden évben, idén is részt vehettek a fiatalok az imasétán, illetve a Láthatatlan Színházon, melyen keresztül nem a megszokott módon, de talán sokkal mélyebben tapasztalhatták meg Isten közelségét.

A műhelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy elmélyedjünk egy-egy témában, kreatívkodjunk vagy zenéljünk egy kicsit. A teljesség igénye nélkül néhány műhely: gitár kezdő és haladó, egyházzene, bibliatanulmányozás (Dániel könyve), a megbocsátás művészete, lelkigondozás, kreatív írás, pénz- és időgazdálkodás, Láthatatlan Színház… Egyszóval nem unatkoztunk a csoportbeszélgetés és az ebéd között sem. 🙂

Hatalmas áldás volt a tízpercezéseken, beszélgetéseken is. Minden évben elhangzik, hogy REFISZ táborba beszélgetni járnak a fiatalok, és ez idén különösen is így volt. Mintha egy hétre beléptünk volna a valódi, személyes kapcsolatok világába, ahol bátran odamehetünk egymáshoz tanácsért, imádságért, vagy csak egy közös kávéra, megvitatni az élet nagy és kisebb dolgait. Nagyon felemelő volt megtapasztalni ezt a közvetlen és befogadó légkört egy olyan táborban, amelyen több mint háromszáz fiatal vett részt, akik közül sokan most jártak itt először. Azt is nagy öröm volt látni, hogy ezek a beszélgetések gyógyítóak voltak: végre volt tér és idő olyan terhek vagy örömök megosztására, amelyeket otthon nem hallgatott volna meg senki.

Nem volt könnyű szembesülni vele, hogy ez a légkör nem lesz velünk egész évben, és vasárnap vissza kell mennünk oda, ahonnan jöttünk. Jó hír azonban, hogy Isten nemcsak Szárszón, de a világ minden pontján jelen van, és megígérte, hogy velünk lesz. Pusztában, tejúton, az ígéret földjén.

A képeket Lengyel Anna készítette.

***

Köszönjük, hogy elolvastad! További jó böngészést!

 3,096 összes megtekintés