Vigyázz, kész, szolgálj!
Beszámoló a REFISZ téli konferenciájáról, melyet az Úr 2017. esztendejében, jégbontó havának közepén tartottunk…
Uri-Kovács Dániel írása
Péntek négy óra körül lehetett, mikor a Kisújszálláson lévő református gimnáziumot és annak környékét ellepték a fiatalok. Mondhatjuk, hogy ez nem is fura, mert voltaképp egy iskoláról beszélünk, és még az se különös, hogy bőröndökkel jön a sokaság – mert egy kollégium is tartozik az intézményhez. Ám ilyenkor nem befelé, hanem kifelé szoktak menekülni a diákok. Szóval jogosan teheti fel bárki a kérdést: mi vonz száz fiatalt arra, hogy egy iskolában töltsék a hétvégéjüket, s még utazzanak hozzá több száz kilométert, átszelve országunkat?
Természetesen a válasz egyértelmű: hát persze, hogy a REFISZ konferencia!
Pénteken mindenki kényelmesen megérkezett az iskola épületéhez, és pár kedves köszöntő szó után elkezdődött a várva várt téli konfi! Ez az este az ismerkedésről szólt: másokkal és a hellyel is. Minden konferencián megdöbbent a tény, hogy mennyi új ember vállalja a kockázatot és jön el barátaival együtt, nem ismerve rajtuk kívül senkit és semmit. Mégis, ezek a fiatalok is a három nap után boldogan távoznak, s úgy köszönnek el a többiektől, mint régi jóbarátoktól. Az ismerkedés már délután megkezdődött, de folytattuk a csoportokban is, ahol kifújtuk magunkból a hosszú utazás gőzét és ráhangolódottunk a hétvégére, keresve szívünk rádióján Isten frekvenciáját. A csoportbeszélgetés után pedig jött a magától értetődő teendő: elmenni a Teaházba!
A REFISZ Konferenciák különlegessége az, hogy miközben Istenhez közelebb kerülsz, addig más fiatalokhoz is, megismerheted azokat, akik az ország másik felén élnek és normál esetben sohasem találkoznátok. Erre is kiváló tér a teaház, hol egy forró tea társaságában beszélgethet az ember kedves távoli barátaival úgy, mintha csak pár nap telt volna el az utolsó találkozás óta. Hálás vagyok a miklósi ifinek, hogy idővel és energiával nem spórolva előkészítették erre a terepet.
A péntek lassan szombatba fordult, és elkezdődtek a tematikus előadások. A mostani téma elég közel állt sokunkhoz: szolgálat. Úgy gondolom, hogy egyfajta önvizsgálat is volt ez: mikor a REFISZ szolgálói mondják el, milyennek kell lennie a szolgálatnak… Mindenesetre volt alkalmunk gyakorolni az önkritikát…
Komolyra fordítva a szót, értékes üzenettel ajándékozott meg Isten minket most is. Veres Péter és felesége álltak fel kétszer is a pódiumra, hogy átadják azt, amit kaptak. A szolgálat nem magában kezelendő dolog, hanem egy egész része. Hadd éljek a magvető híres-neves példázatával. Isten elveti az ige magjait, amelyek szállnak mindenhova, még oda is szór, ahol a növekedés esélye nagyjából nulla! De oda is kerül búza… és ha ez a mag érett terméssé alakul át – mert jó talaj voltál – akkor termést hoz az életed. S ez a szolgálat. Csoda: Isten gondozó, földműves munkája végül az életeden keresztül hoz termést – és így még te és én is részesei lehetünk Isten tervének.
Ha már ilyen szép a neve ennek a tevékenységnek, hogy SZOLGÁLAT, akkor nézzük meg jobban is. A szolgálat alapja a szolgálás – amit persze nem magamért teszek, hanem a másikért. A gyümölcsfa sem önmagáért él. Ha csak szép leveleket hoz egy barackfa, akkor kivágják, mert nincs célja. Egy barackfa dolga barackot teremni, és a barack persze nem a fáé lesz, hanem az enyém, tízórai gyanánt.
A szolgálatból nem is egy, hanem két fajta van. Az elsőre rögtön kapod az elhívást, mikor Isten gyermekévé fogad, amolyan szériatartozékként. Nem is tartozék, hanem inkább része ennek az életformának, mert Isten megváltása után hivatalosan is főállású keresztyén leszel.
Ehhez tartozik az evangélium hirdetése, az Istentől kapott szeretet továbbadása és az imádság, avagy a közbenjárás másokért.
A másik fajta az meg szerintem életünk egyik legnagyobb örömhíre: Nem vagy haszontalan, töltelékgyerek, hanem életednek fontos célja van! Isten téged is különlegesnek teremtett, nincs más a földön olyan, mint te! Célja van veled, terve van, mert nem véletlenül kaptál képességeket és speckó ajándékokat tőle! Ő azt akarja, hogy helyezd a kezébe magát és hagyd, hogy formáljon! Hasonlóan, mint az agyagos: gyönyörű forma van a fejében, kezei által próbálja megvalósítani, de van amikor a készülő edényt újra össze kell gyúrni, újra kell kezdeni, vagy jelentősen változtatni a szélességén, magasságán vagy formáján. Isten is így formál téged is: van amikor összetör, de azért, hogy valami újat alkosson, és hidd el, hogy a végeredmény gyönyörű lesz!
Szóval szombaton feltöltöttük lelki tartályainkat, ám ez a folyamat vasárnap is folytatódott. Istentiszteletünk az iskola tornatermében zajlott és a jó REFISZ-es szokás szerint megéltük együtt az úrvacsora által is a közösséget. Testileg és lelkileg feltöltődve indultunk vissza a szürke hétköznapokba, szétszóródva a szélrózsa minden irányába. Talán vagyok olyan bátor, hogy kijelentsem, a REFISZ megfelelt saját céljainak: a fiatalokat a saját gyülekezetükbe küldte vissza Isten üzenetével:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” /Mt 28:19–20./
2,817 összes megtekintés
