Mire jó egy sertéspavilon?
Például arra, hogy a Csillagponton a Református Fiatalok Szövetsége és a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom programjainak a helyszíne legyen, hogy napról napra fiatalok csapatai hallgathassák itt Isten üzenetét, az érdekes előadásokat, vagy csak heverésszenek kicsit a felhalmozott szalmabálákon. Egy különleges hét margójára.
Amikor február környékén, egy hideg és sötét estén leültünk ötletelni a Soli Deo Gloria csapatával együtt a REFISZ-irodában, kicsit úgy éreztük, olyan fába vágtunk, amihez nincs fejszénk. Eddig maximum egy sátorral voltunk jelen a Csillagponton, most meg rögtön egy dupla sertéspavilont kaptunk, hatalmas térrel és néhány szalmabálával. Hogyan lehet ebből a kopár valamiből barátságos, hívogató kuckót varázsolni az idetévedőknek?
Az első sokk után már aznap este záporozni kezdtek az ötletek: előadások, társasjátékparti, szabadulósátor, szitaműhely… Sajnos nem tarthattuk meg mindet, hiszen legalább két Csillagpontnyi programot sikerült összeszednünk. Annyi baj legyen, elraktuk a következőre. 🙂
Végül ki szombaton, ki vasárnap megérkezett Debrecenbe, és kezdődhetett volna akár a munka, ha nem szembesülünk alapvető eszközök hiányával: létrát például sehol máshol nem olyan bonyolult szerezni, mint egy ifjúsági találkozó helyszínén az előkészítő napokon. Csodálatos volt mégis megtapasztalni Isten erejét és segítségét, ahogyan a semmiből két nap alatt egy meghitt Rekettyés jöhetett létre.
Napról napra ötven-hatvan fiatal gyűlt össze, hogy Isten igéjével kezdhessék a napot.
Azt hinné az ember, hogy egy olyan találkozón, ahol éjfélig programok és koncertek vannak, nem lesz túl nagy az érdeklődés a negyed nyolckor kezdődő reggeli áhítatra. Mégis napról napra ötven-hatvan fiatal gyűlt össze, hogy Isten igéjével kezdhessék a napot. A baglyok sem lustálkodtak: a Nikodémusok éjszakáján is összegyűltünk, hogy a hit legrázósabb kérdéseire keressük együtt a válaszokat: megbocsáttatik annak, aki a Szentlelket káromolta? Összeegyeztethető a kereszténység és a homoszexualitás? Mi a helyzet a házasság előtti szexszel? Honnan tudom, hogy valami Isten akarata? Egyik-másik kérdés még a tapasztalt lelkészeket is megizzasztotta.
Aki könnyedebb elfoglaltságra vágyott, az is kedvére válogathatott: a szitaműhelyben gyönyörű mintás pólót, táskát és posztert lehetett nyomni, a szabadulósátor még a pihent agyúaknak is kihívást jelentett (a REFISZ-SDG csapat viszont rekordidő alatt kiszabadult!), a Töltőtoll-koptatóban rímet lehetett faragni, de a Lájkvadászat sem maradt ki a programok közül. A kalandvágyó és kitartó fiatalok a Vonalkód játékban teljesedhettek ki: a 15 állomásos, egész helyszínt behálózó kihívásnál nem akadt jobb unaloműző.
A kis színpadon egymást váltották a délutáni előadások: tanulhattunk a stílusos öltözködésről, Arany Jánosról, a szexualitásról egy lelkész szemszögéből, beszélgethettünk egy görög katolikus szerzetessel és metropolitával, hogy csak néhányat említsünk.
A hét végén nemcsak azért láttunk hozzá kedvetlenül a szalmazsákok kiürítésének, mert nehezek voltak, hanem mert nagyon a szívünkhöz nőtt ez a hely. Isten munkáját láthattuk abban, ahogy az egész elkészült és felépült pár nap alatt, ahogy jöttek a programokra a fiatalok, ahogy mi is úgy tudtunk együtt dolgozni, mintha már régóta ezt csinálnánk. Soli Deo Gloria, és várjuk a folytatást!
2,910 összes megtekintés, 4 mai megtekintések
