Kobakok és ajtók
avagy REFISZ elnökségi hétvége Noszvajon
Nincs is jobb annál, mint mikor az ember kiszakadhat egy kicsit a vizsgaidőszak nyomasztó légköréből, és a hosszú, könyv mellett töltött órák után végre igazi havat lát. (Néha túl közelről.) Egy noszvaji hétvége margójára.
A szombat hajnali csúcsban csak tíz (!) percet kellett várnom a megbeszélt helyen, mire befutott a REFISZ kisbusza. Mi lesz így, gondoltam, a végén még megsértjük a szent hagyományt, és időben odaérünk. Félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak, hiszen a megbeszélt kilenc helyett tízre érkeztünk meg a világ közepére, ahol kakaóval, kaláccsal és fűtött szobával vártak bennünket. Mindegyik nagyon jól esett.
A találkozó célja elsősorban a jövőbe tekintés volt, illetve a saját helyzetünk értékelése a REFISZ-en belül: mit tapasztaltunk az elmúlt két évben, hogyan látjuk magunkat most, merre szeretnénk tovább menni? Kiderült, hogy nem is annyira egyértelmű sokszor, hogy mit is jelent elnökségi vagy pótelnökségi tagnak lenni. Nekem a legjobban Gábor megfogalmazása tetszett: mi vagyunk azok, akik először lehajolnak fölvenni a szemetet.
A személyes visszajelzések után rátértünk a REFISZ missziós területeire, feladataira: volt beszámoló a Corwin misszióról, a Pillanatról, beszéltünk az ifinapokról (a tavaszi félév felkészítő napja március negyedikén várható). Nagy erőkkel készülünk a Csillagpontra is, a programokról a napokban fogunk összeülni ötletelni. Mire végigértünk, két érzés viaskodott bennem. Az egyik a csüggedés, amikor arra gondolok, hogy hogyan egyeztethető össze mindez az egyetemmel. A másik a lelkesedés, hogy ennyi helyen jelen van a REFISZ, ennyi mindent lehet csinálni. Az ember legszívesebben rögtön rohanna ifinapot szervezni valahová. Remélem, az utóbbi győz.
Persze ahol hó meg hegy is van, ott nem maradhat el a szánkózás sem, így lazításképpen beiktattuk ezt a programpontot is. A délután sztárja Illés Anna volt egy felejthetetlen bukfenccel.
A vasárnapi istentiszteleten néhány énekkel, igeolvasással és imádsággal vettük ki részünket a liturgiából. Anda Judit arra hívta fel a figyelmünket az igehirdetésben, hogy az üdvösség olyan, mint egy kobak: néha talán ciki a világ előtt felvenni, de ez véd meg, és ez szabadít fel a tényleges életre.
Az elnökség így hát felfrissülve és kipihenten (?) néz a téli konferencia elébe. Február 24-26!
3,959 összes megtekintés, 6 mai megtekintések
