REFISZ

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Kedves szemlélődő Társam, ki nézed a fenti fotót, és azon gondolkozol, mi a fenét ábrázolhat! Nos, el kell szomorítsalak, a megoldást nem fogom elárulni… ugyanis egy kép üzenete számomra is mindig újrafogalmazódik, amikor kis idő elteltével ismét elém kerül. De egy titkot mégis megosztok Veled: most, 2020 ádventjében mit juttat eszembe ez a fotó. Az utóbbi időben biztos Te is elővetted a régi képeket, vagy csak elmerengtél azon, milyen jó volna találkozni a barátaiddal, munkatársaiddal, kedves ismerőseiddel, elmenni együtt valahová, beülni egy kávéra, a kedvenc helyetekre – s de jó volt, amikor ezt még szorongás nélkül megtehetted. Sokszor eszembe jutnak azok az emberek, akikkel már jó ideje csak az
interneten keresztül, vagy telefonon „kapcsolódhatunk” egymáshoz. Te is tapasztalhattad, hogy hiába a kamera és a mikrofon, a személyes találkozást semmi más nem fogja tudni pótolni. Olyan jó lenne kiszabadulni a lepel alól és megszabadulni attól a félelemtől, mely belengi a mindennapjainkat. Ám, mint a fotón is láthatod, jelen van egy támpont, hiszen ott a fény, amely segít a képen szereplő embereknek kijutni a lepel fogságából.

A Fény, amely segít a küzdésben, hogy merre menjünk tovább. A Fény, amely segít saját magadat felfedezni és megérteni ott, ahol vagy. A Fény, amely majd segít meglátni a másik ember szemében a csillogást. A Fény, amely átölel és kiemel a sötétségből.

Lentebb találsz egy igét, melyet Neked hoztam mára. Kívánom, hogy légy kitartó, ne téveszd szem elől a Fényt és Szentestéhez elérve legyen majd örömöd! Amekkora csak lehet, a legnagyobb – Krisztusban.

„elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” Máté 2, 9-10

Gazda Dorottya (Saját fotó. Készült 2019. március 17-én, egy évvel a pandémiás helyzet előtt.)

 4,695 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A következő, rövid videóban minden benne van, érkezzen hát körítés nélkül. Köszönet érte Harmathy Balázs barátunknak. 🙂

 4,761 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Az idei Advent kicsit más mindenki számára, mint az eddigiek. Mindenkit érintett valamilyen formában az elmúlt év nagy problémája: a világjárvány.
De ez az időszak tökéletes lehet arra, hogy az emberek kicsit megálljanak. Kicsit elcsendesedjenek, a gondjaikat Isten kezébe tegyék, mert Ő a problémák közepette is éppúgy velünk van, mint a boldog pillanatokban. – Vékei Gábor

Gyertyaláng
(Vékeiné Barna Viktória)
„Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Zsoltár 32,11
A telihold fénye vidáman szánkázott végig a friss hótakarón, lecsorgott az ereszről lógó jégcsapokon, majd hangosan csilingelve hullott alá a puha téli paplanra. Egy kis kunyhó ablakában ülő gyertyaláng riadtan fordította szemét a havas táj felé, a zaj forrása után kutatva, de hiába kémlelt át az üvegen, a Hold éppen egy felhőpamacs mögé rejtette arcát. Megilletődve nyújtózkodott egyet, majd figyelmét a téli tájra fordította. Olyan sűrűn hullt kint a hó, mintha valaki kiszakította volna a porcukros zacskót! Egy rakoncátlan téli fuvallat vígan keringőzött az óriási hópelyhekkel, a tánchoz pedig örömmel muzsikált a jégcsapokon csengő fagy. A gyertyaláng tekintete tovább vándorolt, míg meg nem akadt egy templom tornyán. Ha nagyon odafigyelt, még a harangok hangját is hallani vélte. Vágyakozva révedt a távolba, azon tűnődve, hogy vajon mi történhet ott? Miért járnak oda felnőttek, gyerekek és idősek egyaránt? Mi az oka annak, hogy mosolyogva jönnek ki, és a nyugalom sugárzik arcukról a
hét hátralevő részében? Ilyesmiken törte a fejét, amikor egyszer csak arra lett, figyelmes, hogy a holdsugár az ablak párkányára ült. Kissé megigazgatta lángruháját, majd bátortalanul megszólította a nem várt vendéget.
– Igazán sajnálom, hogy megzavarom pihenésed, de igen régóta szeretnék már választ kapni egy kérdésemre – rebegte halkan. Az ezüstös téli holdsugár megcsillogtatta mosolyát, és közelebb araszolt az ablaküveghez.
– Nagyon szívesen segítek, ha tudok – csilingelte.
– Azon tűnődöm már oly rég óta, hogy mi lehet az a hely – bólintott a templom tornya felé – ahonnan az a megmagyarázhatatlan béke és nyugalom származik?
– Az ott nem más, mint Isten háza! – jött a felelet.
– Hmm, azt hiszem, nem ismerem Őt – merengett a kis gyertyaláng. – Pedig azt hittem már mindenkit ismerek a faluból!
A telihold bölcs fénye elmosolyodott, majd így szólt:
– Tudod, Isten az emberi szívekben lakik. Ott van minden örömben, fájdalomban, elkeseredésben és boldogságban. Ő maga nem más, mint a hit, a remény és a szeretet. Ezért olyan boldogok, akik találkoznak Vele. Szeretete olyan melengető, mint az illatos tavaszi napfény, mely az olvadozó hóra csepeg. Jelenléte olyan erős, mint egy tiszta nyári éjszakán, a sűrű sötétséget átjáró csillagok fénye! Bizony a világ minden táján megfordultam már – tűnődött a holdsugár – de azt hiszem, hogy Isten szereteténél és kegyelménél nagyobb dolog nincs a világon!
Az apró gyertyaláng felragyogott, fénye tisztább lett, és úgy érezte, valami igazán fontosat értett meg ezen a karácsony éjjelen. Boldogságában ő is ringatózni kezdett a hópelyhek keringőjére, majd csillogó szemeit lehunyva adta át magát az álmok titkokat rejtő csodájának.

 4,695 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A mai napon fogadjátok szeretettel a REFISZ irodavezetője, Fenyvesi Anita szuper finom, egyből puha mézeskalács receptjét! Reméljük, elkészítitek!

A fönti kép részenként, hogy könnyebben olvasható legyen mindenki számára:

 4,246 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

„Az ajtó előtt állok és zörgetek…” Jelenések 3, 20
Te jössz. Én várlak. Nem én megyek érted, nem én hozlak el. Hanem várlak, hogy betérj hozzám. És Te adod önmagadat. Nem tudom kiérdemelni, nem tudok megdolgozni érte, nem tudom eléggé kitakarítani a szobám és a szívem, hogy tökéletesen várjon Téged. Te teszel mindent. Te keresel meg, és Te találsz meg engem, Te adsz hitet nekem. Hogy tudjalak áldani, imádni, szeretni. Kérlek, segíts, hogy tudjalak nyitott ajtóval várni, hogy amikor megérkezel, bejöhess. Ámen

 4,938 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

,,Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt. 127,2)
Már-már egész közhelyesség vált az a gondolat, hogy karácsonykor mennyire rohannak az emberek, az adventben sincs semmi várakozás, vagy épp lelassulás, hisz évek óta ezt látjuk, és ezt tapasztaljuk. Milyen érdekes, hogy a Biblia egyik verse is ezt támasztja alá. Végezzük a napi rutin szerint a dolgainkat, benne vagyunk a mókuskerékbe. És mi az eredménye?
,,Fáradsággal szerzett kenyér” azaz, fáradtak, kimerültek, ingerlékenyek leszünk. Hiábavalóság. Istennek viszont hatalma van arra, hogy megáldja azt is, aki időt szán a pihenésre.
Ezért egy talán nehezen megvalósítható feladatra hívlak téged, és családodat, vagy családod egy tagját. Válasszatok ki egy napot, még az ünnepek előtt, amikor nem csináltok semmit! Amikor nem kell munkába menni, amikor olyan feladatok várnak rátok, amik nem sürgősek, és maradjatok otthon. Nem azért, mert esetleg karantén van, hanem azért, mert így döntöttetek. Maradjatok ágyban, és szánjátok ezt a napot a pihenésre, és egymásra! Készítsetek együtt reggelit! Beszélgessetek arról, hogy ez az év hogyan változtatta meg a személyes, és a családi életeteket! Este igyatok egy forró teát, és gyűjtsétek össze mi mindenért lehettek hálásak!
Ezt a napot is megáldja Isten, hiszen ,,…akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.”

 4,989 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A hagyományos karácsonyi hangulat megteremtésében nagy szerepet játszanak a fények. Az utcai díszkivilágítás, az égősorok fényei, a gyertyalángok mind elmékeztessenek minket arra, hogy az értünk megszületett Jézus, aki maga a semmihez nem fogható Isteni Szeretet, minket is arra hívott, hogy ezt a szeretetet közvetítsük a világ felé, hogy mi legyünk a világ világossága. – Pénzes Ábel

Tudd, van egy gyertya a szívünkben,
Van kié lobban, van kié nem.
De él az isten, ki lángra gyújthat
És meggyógyíthat, ha benne élsz.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Eltévedt testvér, látod, hogy nem megy,
Ahol kerested, nem égett láng.
Becsaptak téged, de ne add fel kérlek,
Elszunnyadt gyertyád szikrára vár.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Istenben bízva a holnap hív ma,
Nézzünk föl együtt, most az ég felé,
Imában kérve, Jézus nevében
Győzzük le végleg az éjszakát.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

(Continental Singers)

 5,158 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

„tökéletes ajándék”

A kép különös érzékenységgel bizonyára téged is emlékeztet arra a várakozó örömre, mely a szüleid által neked készített ajándék átadását megelőzte. Egy ilyen történés pillanatát látod a fotón, de a kép lehetővé teszi, hogy szemlélőként te ismerd az ajándékot is. Éppen ezért azt is látnod kell, hogy az ajándékozást megelőzi egy párbeszéd az ajándékozó és a szeretett között. Azt hiszem, már sejted, hogy mi közöd van a képhez.

Kedves fiatal keresztyén:), újból adventban vagyunk és egészen biztos, hogy már sokszor hallottál tanítást arról, hogy a karácsony számodra ne az ajándékról szóljon. És szerintem érted ezt… Nekünk, keresztyéneknek azonban szabad megkérdeznünk: tudhatjuk-e, hogy az új szívünkben megszülető vágy megegyezik az Isten nekünk készített tökéletes ajándékával?

Ő ezt ígéri: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Zsoltárok 37, 4. Kérlek, ne ugorj át ezen olyan könnyen, tudom, hogy ismered :), de gondolkozz el ebben az adventban, hogy amire vágysz, azt valóban az Ő tulajdonában keresed? Azért lett kívánatossá számodra, mert Isten dicsőségét látod benne? Ha igen, akkor te is úgy állsz a te mennyei Atyád előtt, mint a képen a kisfiú, aki apja szavaira figyel.

Az Ige második fele annak az ígérete, hogy ha rácsodálkoztál Istenre abban, amiben a szíved vágyódik, akkor azt beteljesíti az Úr. Kérlek, ezt pedig ne vedd könnyelműen, mert gyermeki hittel könnyen elhiszed, de csak felnőtt bizalommal bírod kivárni, amíg mennyei Atyád a másik kezét is előhúzza. De hogy bátorodjon szíved, fogadj el tőlem egy ajándékot :), melynek „kicsomagolását” meghagyom neked: Efézus 3,20. – Hadházi Balázs

 4,441 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Máriát Isten egy olyan feladatra hívta el, amire se előtte, se utána senki mást. Mégis Jézust először emberként ismerte meg. Ez a dal pedig megszólítja Máriát, és megszólíthat engem, téged is, hogy a történelmi, emberi Jézuson túl meglátjuk, megismerjük-e Krisztust, az egyetlen Istent. Elhiszem-e, elhiszed-e? Jézus ma is él, már nem kisded, hanem miután felnőtt, példaként élve tanított, aztán meghalt – értem és érted – és feltámadt valóságosan. Megismertem-e, megismerted-e Őt személyesen? – Rácz-Schliszka Gábor

Mark Lowry: Mary, Did You Know
Dallam: Buddy Greene
Előadó: Pentatonix
A zene szerzői jogai a következőket illetik:
SME (a következő lemezkiadó nevében: RCA Records Label); LatinAutorPerf, LatinAutor – Warner Chappell, Capitol CMG Publishing, LatinAutor – UMPG, ASCAP, CMRRA, EMI Music Publishing, UNIAO BRASILEIRA DE EDITORAS DE MUSICA – UBEM, Adorando Brazil, Warner Chappell

 4,195 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ézsaiás 9,1
Az apai nagymamám ragyogó személyiség volt, aki mellett jó volt lenni, de már ő is ott ül a legnagyobb Csillag mellett. Az ünnep fényei számomra nagy jelentőséggel bírnak, mindig reménységet, erőt, meghittséget jelentenek. 2020 adventjében talán pont erre van a leginkább szükség.  – Korsós Tamás

Hadd üljek le a csillag mellé… 
(Marianne Zink története)
„Advent első napjától kezdve ismét nappali szobánk virágos ablakába függött a ragyogó herrnhuti csillag. Christian tavaly még alig vette észre. Idén azonban más… A kisfiút fellelkesítette a csillag látványa. Újra és újra bejött a szobába, sőt leszaladt a lépcsőn, hogy az utcáról nézze meg „betlehemi csillagunkat”. Csodálatos látványt nyújtott, amikor hazafelé menet az esti szürkületben vagy a téli sötétben a csillag sárgásvörös fénye messziről felénk ragyogott. Együtt örültem Christiannal – mintha még sosem láttam volna ilyet. Tegnap este pizsamában volt, sőt a nagypapának is jó éjszakát kívánt már. Ekkor azonban odabújt hozzám:
– Nagyi, leülhetek még egy kicsit a csillag mellé?
Már húzott is a nappali szoba ajtajához. Vajon nem a lefekvés idejét akarja kitolni a kis kópé? Kutatva néztem rá. A gyermekarcon azonban valamiféle különös vágyakozást fedeztem fel. Igen, valamilyen nagy várakozást. Mondhattam-e nemet kérésére? Akarja, hogy ott legyek vele én is? A kis
ember megrázta a fejét.
Á, nem! – jelentette ki. – Nyugodtan csinálhatsz valami mást a konyhában! 
És már el is tűnt a sötét szobában, hogy az ablak alatt álló nagy díványra telepedjen. A kis hároméves ott üldögélt tisztán, megfürösztve, egyedül a csillag szelíd fényében. Halkan becsuktam az ajtót. Most nem volt rám szüksége. Gondolatban azonban vele maradtam. Mit akart átélni ez a gyermek teljesen egyedül abban a nagy, sötét helyiségben, amelyet csak a csillag sárgás-pirosas fénye ragyog be? Mi foglalkoztatja a szívét? Erre a csendre, ezekre a percekre volt szüksége? Hogy támadt ez az ötlete, hogy itt keressen, itt várjon valamit? Teljesül a vágya? De mire vágyik? Hiszen nem
történhet vele ott semmi megfogható, semmi látható, semmi megmagyarázható! 
Nem tudom, mennyi időt töltöttem a vasalással. Hirtelen apró lépteket hallottam. Az ajtó kinyílt. Christian arca ragyogott, és odafutott a karomba. Mély sóhaj tört fel a gyermekből:
– Ó, de szép volt!
– Mi volt olyan szép? – akartam kérdezni. De nem mondtam semmit. Talán tönkretettem volna valamit, valami szépet és jót. Valamit, ami ajándék volt a gyermek számára, és úgy betöltötte, hogy most már teljesen felszabadultan jelentette ki:
– Akkor most megyek lefeküdni! – és már ment is. 
Később még egyszer ránéztem. Mélyen aludt, és még álmában is mosolygott. Nyilván megtalálta, amit keresett, amire szüksége volt. Többnek kellett lennie egy szép hangulatnál. Csodálkozva álltam ágyánál, a pillanat varázsától meghatódva. Majd elgondolkodtam saját magamon. Vajon én, az ötven évvel idősebb, mindig pontosan tudom, mire van szükségem? Tudom-e mi az, ami lelkem legmélyén valóban segít nekem – hogy hol találok békességet, elvehetetlen örömet és új erőt? Még mindig tudom? Keresem-e
minden vélt tennivalóm kényszere ellenére, mely naponta annyira igénybe vesz? A csábító, de gyakran csalódást okozó tévéműsorok ellenére is?
Talán nekem is le kellene ülnöm egy kicsit a csillag mellé. Csak úgy egyszerűen leülni. Egészen csendben. Fellélegezni. Mély vággyal és nagy várakozással. Hagyni, hogy a szelíd fény hasson rám. Addig várni, míg én leszek a megajándékozott, és velem, illetve bennem történik valami. 
Hogy újra önmagam legyek, és visszataláljak az Istennel való szoros, meghitt közösségbe.”
Elisabeth Mittelstädt : Hadd üljek le a csillagok mellé… c. karácsonyi kötetéből.

 4,813 összes megtekintés