Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

„A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16,33)

Jézus! Túl sok a nyomorúság! Nézz le ránk! Ez az év teljes katasztrófa! Bezárkóztunk, félünk. A karácsony se lesz az igazi. Nem találkozhatunk a nagyiékkal se. Féltem őket. De féltek mindenkit, a családomat. Nem tudom mit hoz a jövő. Lesz-e apáéknak munkája? Olyan kilátástalan minden! Úgy érzem már semmi se lesz olyan, mint régen! Tudod? Biztosan tudod! Mert Te látod. Te látsz minket onnan fentről. Hogyne tudnád, mi bánt minket… Hiszen Te csak tudod. Te is jártál itt közöttünk. Te is voltál szomorú, Te is sírtál. Rólad is terjesztettek hazugságot. Téged is megbántottak. Téged is elhagytak a barátaid. Sőt… Mindenki elhagyott… Amikor ott kellett volna melletted lenni. Magadra hagytak. Ott voltál egyedül, mindenkivel szemben. És Te ezekért az emberekért is az életed adtad. A főpapért, a rómaiért, Péterért, aki megtagadott. És értem is. Értünk is, akik nem akarnak szót fogadni, akik lázadnak egy kis maszk miatt. De Te akkor se lázadtál, amikor korbácsoltak, és a kezedbe szeget ütöttek. Te felül tudtál emelkedni rajta. Az igazi győztes Te voltál, nem pedig azok az emberek. Mert Neked van hatalmad rá. Te képes vagy, hogy legyőzd ezt a helyzetet is. Kérlek, segíts nekünk! Hadd lássunk meg Téged ebben az adventben. Látod, mi nem tudunk felülemelkedni se a víruson, sem a saját viselkedésünkön. Ebben az adventben és karácsonyban a Te győzelmedet kérjük. Győzelmedet a betegség felett. A Bibliában olvassuk Rólad, hogy a betegségeinket is hordoztad a kereszten. Ismered a koronavírust is. Így biztosan érted, hogy miért kérem ezt. És kérjük győzelmet az életünk felett. Ez az ünnep most ne az ajándékokról szóljon, hanem arról, hogy megtalálunk Téged, meglátunk Téged, hogy megtapasztaljuk a Te szabadításodat. Jöjj el, Uram, és szabadíts meg a szennytől, a bűntől, a félelemtől, a keserűségtől, az egómtól. Neked hatalmad van rá, tudom. Add, hogy így várhassalak Téged. Add ezt nekem, nekünk, mindenkinek. Ámen!
Oláh Pál Olivér

 4,467 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A karácsony lényege, ha egyszerűek akarunk lenni: Jézus Krisztus születésnapja. Mégis miért van az, hogy míg minden más születésnapon az ünnepelt kap ajándékot, addig karácsonykor mindenki más? A válasz, azt hiszem, valami ilyesmi: Jézus annyira szeret bennünket, hogy lemond a Neki járó ajándékokról a mi javunkra. Jézus azt mondja: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (Jn 15,14) Vagyis: ha a barátaim akartok lenni, ha ti is szeretnétek valami tenni értem, ajándékozni nekem, akkor tegyétek meg, amit mondok nektek. De mit is mond Jézus? Csupán két verssel kell visszamennünk: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12) Ahogy Ő szeretetéből minden kiváltságáról lemondott, fájdalmat és megaláztatást vállalt, és az életét adta értünk, úgy kell nekünk is szeretnünk egymást. Erről szól a karácsony. Ennek lehet egyik formája az ajándék, ha önzetlen szeretetből, a másik valódi javát keresve, Jézus szeretetére mutatva adjuk.
A mai nap egy közös családi feladatra hívlak téged. Attól függően, hogy hívő vagy nem hívő családod van, görgess a megfelelő helyre. – Weiner Zoltán

Hívő család

Karácsonykor általában egymást, a közeli szeretteinket, rokonainkat, barátainkat szoktuk megajándékozni. Most arra hívlak, hogy próbáljatok meg közösen eggyel kijjebb lépni. Egyezzetek meg egy időpontban, amikor időt szakítotok rá, hogy beszélgettek erről és imádkoztok ezért! Dobjatok be a közös ötletelésbe olyanokat, akiket csak távolabbról ismertek, és egyébként nem vinnétek neki ajándékot karácsonyra, pedig nagy szüksége volna rá! Gondoljatok valakire, akinek különösen is jól esne, ha valakitől szeretet és ajándékot kapna! Nem kell feltétlenül drága kütyüre gondolni, sokkal inkább valami olyan gesztusra, találkozásra, apró kedvességre vagy ajándékra, ami megmelengeti a szívét, és Jézus szeretetére mutat.
Csak azért írok néhány ötletet, hogy értsd, mire gondolok: gondolhatsz egy távolabbi rokonra; egy elhanyagolt osztálytársadra; vagy a bácsira, aki minden nap ott kéreget a bolt előtt. A lényeg, hogy közösen egyezzetek meg valakiben! Az ajándék pedig lehet: egy finom bejgli, amit neki sütöttetek; egy kedves látogatás és beszélgetés, amiben megkérdezitek, hogy van; valami emlékezetes és maradandó tárgy vagy eszköz, amire szüksége van, és Jézus szeretetére emlékeztetheti őt. Ha nem tudjátok összehozni, hogy ezt együtt tegyétek (vagy túl sok ilyen embert találtatok), azt is lehet, hogy a közös ötletelés és imádkozás után mindenki egyénileg keres meg egy ilyen embert. Mindez már rátok van bízva. A lényeg Jézus szeretete!

Nem hívő család

Ha nem hívő családod van, talán kissé fájdalmas számodra a karácsony: nem tudod úgy ünnepelni Jézus születésnapját, ahogyan szerinted Ő megérdemelné, és közben fáj a szíved is értük, amiért ők nem látják Jézust annak, Aki…

Egy olyan feladatra hívlak, ami esetleg beszélgetést kezdeményezhet közöttetek arról, hogy mi is a karácsony (és az evangélium) üzenetének igazi lényege. A feladat az, hogy egyezz meg a családtagjaiddal, hogy mindnyájan utánanéztek a karácsonyfa eredetének. Miért állítunk karácsonyfát karácsonykor? Miért aggatunk rá csillagot, gömböket, szalagot, szaloncukrot, csillagszórót? Honnan ered ez a szokás, és mi az üzenete? Jelöljetek ki egy időpontot is, amikorra ezt mindenki elvégzi, és amikor leültök erről közösen beszélgetni.Bátorítalak, hogy te is alaposan végezd el a feladatot, de azért neked adok egy kis segítséget. Megdöbbentő, hogy a karácsonyfánk mennyire Jézusra mutat. Ha a családtagjaid erre nem találnának rá, mindenképp érdemes megosztanod ezeket velük! A segítség: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=1547.

 4,036 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Az egyik legkedvesebb versem Weöres Sándor egyik költeménye. Mindössze egyetlen szóból áll:

Árnyének.

Ezt a verset még gimnáziumban kaptam egy múzeumlátogatás után. Azóta is sokat gondolkodom rajta, és az évek során egyre mélyebb, árnyaltabb jelentést kap. Eszembe jut róla például az a jelenet, amikor Pál és Szilász éjfélkor énekre fakad a börtönben. Koromsötét van, fizikai és lelki értelemben is árnyak veszik őket körül: mi lesz velük? Itt ér véget az útjuk? Mégis virrasztanak, énekelnek, dicsérik az Istent, mert neki köszönhető, hogy valahogy mindig van tovább.
Téged és engem is árnyak vesznek körül. Miről szólnak az énekeink?
„Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” (ApCsel)

Kukri Márti

 3,901 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Kedves szemlélődő Társam, ki nézed a fenti fotót, és azon gondolkozol, mi a fenét ábrázolhat! Nos, el kell szomorítsalak, a megoldást nem fogom elárulni… ugyanis egy kép üzenete számomra is mindig újrafogalmazódik, amikor kis idő elteltével ismét elém kerül. De egy titkot mégis megosztok Veled: most, 2020 ádventjében mit juttat eszembe ez a fotó. Az utóbbi időben biztos Te is elővetted a régi képeket, vagy csak elmerengtél azon, milyen jó volna találkozni a barátaiddal, munkatársaiddal, kedves ismerőseiddel, elmenni együtt valahová, beülni egy kávéra, a kedvenc helyetekre – s de jó volt, amikor ezt még szorongás nélkül megtehetted. Sokszor eszembe jutnak azok az emberek, akikkel már jó ideje csak az
interneten keresztül, vagy telefonon „kapcsolódhatunk” egymáshoz. Te is tapasztalhattad, hogy hiába a kamera és a mikrofon, a személyes találkozást semmi más nem fogja tudni pótolni. Olyan jó lenne kiszabadulni a lepel alól és megszabadulni attól a félelemtől, mely belengi a mindennapjainkat. Ám, mint a fotón is láthatod, jelen van egy támpont, hiszen ott a fény, amely segít a képen szereplő embereknek kijutni a lepel fogságából.

A Fény, amely segít a küzdésben, hogy merre menjünk tovább. A Fény, amely segít saját magadat felfedezni és megérteni ott, ahol vagy. A Fény, amely majd segít meglátni a másik ember szemében a csillogást. A Fény, amely átölel és kiemel a sötétségből.

Lentebb találsz egy igét, melyet Neked hoztam mára. Kívánom, hogy légy kitartó, ne téveszd szem elől a Fényt és Szentestéhez elérve legyen majd örömöd! Amekkora csak lehet, a legnagyobb – Krisztusban.

„elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” Máté 2, 9-10

Gazda Dorottya (Saját fotó. Készült 2019. március 17-én, egy évvel a pandémiás helyzet előtt.)

 4,671 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A következő, rövid videóban minden benne van, érkezzen hát körítés nélkül. Köszönet érte Harmathy Balázs barátunknak. 🙂

 4,735 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

Az idei Advent kicsit más mindenki számára, mint az eddigiek. Mindenkit érintett valamilyen formában az elmúlt év nagy problémája: a világjárvány.
De ez az időszak tökéletes lehet arra, hogy az emberek kicsit megálljanak. Kicsit elcsendesedjenek, a gondjaikat Isten kezébe tegyék, mert Ő a problémák közepette is éppúgy velünk van, mint a boldog pillanatokban. – Vékei Gábor

Gyertyaláng
(Vékeiné Barna Viktória)
„Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Zsoltár 32,11
A telihold fénye vidáman szánkázott végig a friss hótakarón, lecsorgott az ereszről lógó jégcsapokon, majd hangosan csilingelve hullott alá a puha téli paplanra. Egy kis kunyhó ablakában ülő gyertyaláng riadtan fordította szemét a havas táj felé, a zaj forrása után kutatva, de hiába kémlelt át az üvegen, a Hold éppen egy felhőpamacs mögé rejtette arcát. Megilletődve nyújtózkodott egyet, majd figyelmét a téli tájra fordította. Olyan sűrűn hullt kint a hó, mintha valaki kiszakította volna a porcukros zacskót! Egy rakoncátlan téli fuvallat vígan keringőzött az óriási hópelyhekkel, a tánchoz pedig örömmel muzsikált a jégcsapokon csengő fagy. A gyertyaláng tekintete tovább vándorolt, míg meg nem akadt egy templom tornyán. Ha nagyon odafigyelt, még a harangok hangját is hallani vélte. Vágyakozva révedt a távolba, azon tűnődve, hogy vajon mi történhet ott? Miért járnak oda felnőttek, gyerekek és idősek egyaránt? Mi az oka annak, hogy mosolyogva jönnek ki, és a nyugalom sugárzik arcukról a
hét hátralevő részében? Ilyesmiken törte a fejét, amikor egyszer csak arra lett, figyelmes, hogy a holdsugár az ablak párkányára ült. Kissé megigazgatta lángruháját, majd bátortalanul megszólította a nem várt vendéget.
– Igazán sajnálom, hogy megzavarom pihenésed, de igen régóta szeretnék már választ kapni egy kérdésemre – rebegte halkan. Az ezüstös téli holdsugár megcsillogtatta mosolyát, és közelebb araszolt az ablaküveghez.
– Nagyon szívesen segítek, ha tudok – csilingelte.
– Azon tűnődöm már oly rég óta, hogy mi lehet az a hely – bólintott a templom tornya felé – ahonnan az a megmagyarázhatatlan béke és nyugalom származik?
– Az ott nem más, mint Isten háza! – jött a felelet.
– Hmm, azt hiszem, nem ismerem Őt – merengett a kis gyertyaláng. – Pedig azt hittem már mindenkit ismerek a faluból!
A telihold bölcs fénye elmosolyodott, majd így szólt:
– Tudod, Isten az emberi szívekben lakik. Ott van minden örömben, fájdalomban, elkeseredésben és boldogságban. Ő maga nem más, mint a hit, a remény és a szeretet. Ezért olyan boldogok, akik találkoznak Vele. Szeretete olyan melengető, mint az illatos tavaszi napfény, mely az olvadozó hóra csepeg. Jelenléte olyan erős, mint egy tiszta nyári éjszakán, a sűrű sötétséget átjáró csillagok fénye! Bizony a világ minden táján megfordultam már – tűnődött a holdsugár – de azt hiszem, hogy Isten szereteténél és kegyelménél nagyobb dolog nincs a világon!
Az apró gyertyaláng felragyogott, fénye tisztább lett, és úgy érezte, valami igazán fontosat értett meg ezen a karácsony éjjelen. Boldogságában ő is ringatózni kezdett a hópelyhek keringőjére, majd csillogó szemeit lehunyva adta át magát az álmok titkokat rejtő csodájának.

 4,673 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A mai napon fogadjátok szeretettel a REFISZ irodavezetője, Fenyvesi Anita szuper finom, egyből puha mézeskalács receptjét! Reméljük, elkészítitek!

A fönti kép részenként, hogy könnyebben olvasható legyen mindenki számára:

 4,216 összes megtekintés

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

„Az ajtó előtt állok és zörgetek…” Jelenések 3, 20
Te jössz. Én várlak. Nem én megyek érted, nem én hozlak el. Hanem várlak, hogy betérj hozzám. És Te adod önmagadat. Nem tudom kiérdemelni, nem tudok megdolgozni érte, nem tudom eléggé kitakarítani a szobám és a szívem, hogy tökéletesen várjon Téged. Te teszel mindent. Te keresel meg, és Te találsz meg engem, Te adsz hitet nekem. Hogy tudjalak áldani, imádni, szeretni. Kérlek, segíts, hogy tudjalak nyitott ajtóval várni, hogy amikor megérkezel, bejöhess. Ámen

 4,904 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

,,Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt. 127,2)
Már-már egész közhelyesség vált az a gondolat, hogy karácsonykor mennyire rohannak az emberek, az adventben sincs semmi várakozás, vagy épp lelassulás, hisz évek óta ezt látjuk, és ezt tapasztaljuk. Milyen érdekes, hogy a Biblia egyik verse is ezt támasztja alá. Végezzük a napi rutin szerint a dolgainkat, benne vagyunk a mókuskerékbe. És mi az eredménye?
,,Fáradsággal szerzett kenyér” azaz, fáradtak, kimerültek, ingerlékenyek leszünk. Hiábavalóság. Istennek viszont hatalma van arra, hogy megáldja azt is, aki időt szán a pihenésre.
Ezért egy talán nehezen megvalósítható feladatra hívlak téged, és családodat, vagy családod egy tagját. Válasszatok ki egy napot, még az ünnepek előtt, amikor nem csináltok semmit! Amikor nem kell munkába menni, amikor olyan feladatok várnak rátok, amik nem sürgősek, és maradjatok otthon. Nem azért, mert esetleg karantén van, hanem azért, mert így döntöttetek. Maradjatok ágyban, és szánjátok ezt a napot a pihenésre, és egymásra! Készítsetek együtt reggelit! Beszélgessetek arról, hogy ez az év hogyan változtatta meg a személyes, és a családi életeteket! Este igyatok egy forró teát, és gyűjtsétek össze mi mindenért lehettek hálásak!
Ezt a napot is megáldja Isten, hiszen ,,…akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.”

 4,959 összes megtekintés,  4 mai megtekintések

Kedves Barátunk, Testvérünk!

Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)

A hagyományos karácsonyi hangulat megteremtésében nagy szerepet játszanak a fények. Az utcai díszkivilágítás, az égősorok fényei, a gyertyalángok mind elmékeztessenek minket arra, hogy az értünk megszületett Jézus, aki maga a semmihez nem fogható Isteni Szeretet, minket is arra hívott, hogy ezt a szeretetet közvetítsük a világ felé, hogy mi legyünk a világ világossága. – Pénzes Ábel

Tudd, van egy gyertya a szívünkben,
Van kié lobban, van kié nem.
De él az isten, ki lángra gyújthat
És meggyógyíthat, ha benne élsz.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Eltévedt testvér, látod, hogy nem megy,
Ahol kerested, nem égett láng.
Becsaptak téged, de ne add fel kérlek,
Elszunnyadt gyertyád szikrára vár.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Istenben bízva a holnap hív ma,
Nézzünk föl együtt, most az ég felé,
Imában kérve, Jézus nevében
Győzzük le végleg az éjszakát.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, mert szükség van rá,
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

(Continental Singers)

 5,130 összes megtekintés,  4 mai megtekintések