“Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!” Zsolt. 131:2-3

A gyerekkori adventekről idillikus, mézeskalács-illatú emlékeim vannak; és ezzel talán nem vagyok egyedül. Szeretjük megőrizni ezeket a pillanatokat, a tiszta örömöt, aminek fontos része volt az ajándék, ami az adventi naptárban várt. Ez okot adott arra, hogy felkeljünk még a sötét téli reggeleken is, és este a másnapi ismeretlen kincs bizonyosságal teli várásával aludtunk el.

A gyerekkor békessége és a naponta megújuló, kibontásra váró kincs nem kell, hogy elvesszen. Isten, mint a legjobb szülő, ajándékot készít, hogy meglepjen, hogy örömöt adjon, és hogy ebben az örömben megélhessük a valódi belső megnyugvást. Olyan ajándékot ad, amiről tudja, hogy jó nekünk – és nem csak advent idején.

Egész évre és egész életre szóló adventi kalendáriumunk van, csak ki kell nyitnunk az ablakait. Istenben tényleg olyan lehet a lelkünk, mint egy gyermek, és ezt megélve juthatunk el a belső zajtól, a bajokkal teli szívtől a csendig és békéig. Szóljon ez a mai nap is az Isten újabb meglepetése feletti örömről!

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 5,418 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Légy csendben és várj az Úrra.” Zsolt. 37:7

A tegnapi ablak a külső csendre nézett, ami nélkül nem hallhatjuk meg Isten hangját. Ma befelé nyílik az adventi ablak. Ha lecsendesítjük a környezetünket, kikapcsolunk mindent, ami megzavarna, akkor már nem tudjuk nem meghallani a belső zajokat… Sokszor ezért rohanunk, ezért vesszük körül magunkat fényes és hangos dolgokkal, hogy nem kelljen azzal foglalkoznunk, ami esténként elalvás előtt szorongatja a szívünket.

„Tele van bajokkal a lelkem”, írja a zsoltáros (Zsolt. 88:4), és sokan érezzük ezt át. Hogy lehet így megmaradni a csendben? Hogy lehet Istenre nézni, ha a belső hangok veszik el a figyelmet? Meddig kell várni az Úrra?

Adventben várakozunk – ennek a várakozásnak a lényege azonban az eljövetel bizonyossága. Az Úrra várni nem reménykedés, nem feltételezés, nem optimizmus. Az Úrra várni tudás. Légy csendben, légy türelmes, és tudd, hogy Ő eljön hozzád, megtalál, akármilyen elveszett és sötét helyen is vagy. Eljön újra, ahogy először is eljött.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 5,402 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

“És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” 1Kir. 19:11-12

Külső csend. Elsőre talán furcsa ezt olvasni. Mikor tapasztaltunk igazán csendet a világban, az életünkben? Tz-k és zh-k közötti rohanásban, a négyeshatoson kapaszkodva sok mindent hallunk, de ezek nem a békét növelik bennünk. Nem belső csendről kéne beszélnünk inkább, a külső zaj ellenére is?

Valóban, szükségünk van a belső elcsendesedésre, de ez nem működik külső megnyugvás nélkül. Isten az, akiben a valódi békét megtalálhatjuk, de Őt a csendben kell keresnünk. Ez a csend, szelídség vált kézzelfoghatóvá Krisztus születésével, miatta találhatjuk meg még a vizsgaidőszakban is az istállót, ahol semmi nem számít, semmi nem zavar, ahol csak Vele lehetünk.

A lehetőség ma is megvan, hogy minden képernyőt és zenét kikapcsolva, minden feladatot egy időre letéve, minden ajtót becsukva elfordítsuk a tekintetünket a sziklákat tördelő szélről, a fölrengésről és a tűzről, és Rá nézve meghalljuk a hangját a csendben.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat részletek

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 4,124 összes megtekintés,  2 mai megtekintések