„Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.” Jn. 1:8

A tegnapi ablak arról szólt, hogy emberként nem tudjuk megtalálni magunktól a fényt, Isten békéjét és szeretetét. Szükségünk van Rá, hogy ez a világosság megjelenhessen az életünkben, mert mi ne tudjuk azt megteremteni magunknak.

Ezt viszont nem azt jelenti, hogy nincs feladatunk! A fényt elhozni nem tudjuk, de amikor megtalál minket, továbbadhatjuk! Tükörként biztos tanúi lehetünk a világosság létezésének, és a fényforrásra mutathatunk egész életünkkel. Nem kell jól lennünk, teljes békességben és örömben lebegnünk a nap minden percében ahhoz, hogy a fényt továbbadjuk.

Egyetlen dolog szükséges: Isten felé fordulni, mert csak így tudjuk Őt tükrözni. Ha Őt keressük akkor is, ha fáradtak, haragosak, stresszesek, szomorúak, csalódottak vagyunk, ha nem látjuk éppen Őt az életünkben, ha kimerültünk. Ha bizonyosságunk van az Ő fényének létezéséről, akkor felé fordulhatunk és ez tükröződni fog az életünkön, minden lelkiállapotban és minden körülményben. Ez a része már nem rajtunk múlik.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 3,715 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” Ézs. 59:9

Az elmúlt napokban arról gondolkoztunk, hogyan hozza el Isten a fényt az életünkbe, és hogy milyen bizonyos ez. Arról, hogyan várjuk a tavaszi napfényt télen, Jézus születését Adventben, az Ő visszajövetelét az életünkben, és mekkora örömöt és békességet adhat ennek a várakozásnak a bizonyossága.

Azonban nem szabad elfeledkeznünk a sötétségről, amiben élünk. Igen, isten megteremtette és elhozta a fényt, de ezt magunktól nem találjuk meg, és sok olyan nehézség, bűn és fájdalom van az emberi életben, ami még távolabb visz minket a fényforrástól. Nem érezzük mindig azt, hogy a világosságban járunk – legyen ez a bűneink, vagy a szenvedés miatt.

Még Advent sem olyan idillikus időszak – rengeteg ilyenkor a stressz, és nem tudjuk mindig átélni azt a békességet és örömöt, amit az Isten biztos eljövetele adhat. Ez természetes, hiszen emberek vagyunk. Egyedül nem fogjuk tudni elérni a béke állapotát, és nehéz sokszor Istenre nézni a feladathalmokban, de tudhatjuk, hogy Ő mindig ott áll ezek felett, és fordulhatunk Hozzá – vagy éppen egymáshoz.

Ne féljünk segítséget kérni, és tudjunk segítséget adni, mert mindannyian érezzük magunkat sötétségben, homályban időnként, még akár Karácsonykor is.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 3,704 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

“Isten ugyanis, aki ezt mondta: sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” 2Kor. 3:6

Isten hozta el a fényt a világba – a teremtéskor és Krisztus Földre jövetelével – és Ő az, aki a mi szívünkben, a mi életünkben is világosságot tud teremteni. Öröm és békesség az Ő jelenlétében lenni és Rá nézni, jó a fényben élni.

De nem csak erről szól ez a történet. Istennek célja van a fénnyel az életünkben, nem csak a mi örömünkre teremti meg. Ebben a világosságban végre tisztán láthatunk, és megismerhetjük Őt, akihez nem találnánk meg másképp az utat. A fény, amit Jézusban kaptunk, utat mutat, amin egyre jobban megismerhetjük Istent. 

Mindennek a célja és végpontja Ő, akitől indul és akihez érkezik az út. Ezt az utat járhatjuk minden nap, de csak akkor, ha a világosságot napról napra elkérjük, hogy vezessen Isten ismeretére.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 6,645 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” 1Móz.1:3

Karácsony napja nem véletlenül került december 25.-re. A sötét világba érkező fényt ünnepeljük, a téli napfordulóhoz kötődő öröm szimbólumává vált valami sokkal, sokkal nagyobbnak. December 21. az év legsötétebb napja, amikor a leghosszabb az éjszaka. Minden évben megéljük ezt, és minden évben eljön a fény újra.

A bizonyosság ugyanaz; Krisztus eljött és elhozta a fényt. De nem neki kell újra és újra megszületnie, újra és újra megteremtenie a világosságot a kietlen, puszta és sötét Földön. Kétszer megtette, mert kegyelmes az emberrel, és az első tökéletesség eldobása után is újra megkereste, új fényt, új lehetőséget adott.

Nekünk magunknak van szükségünk az emlékeztetésre, hogy Isten nélkül sötét és kietlen az életünk, és hogy Krisztus nélkül soha nem találhattunk volna vissza Hozzá. Mindig Istentől jön a világosság, és magunktól nem tudunk fényt teremteni – de elfogadhatjuk, és tükörként továbbadhatjuk, amit kaptunk, újra és újra, ahogy az évszakok forognak.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 6,589 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben” Kol.1:19

Az éltünk töredezett. Semmit sem látunk át egészen, nem tudjuk, mi lesz holnap, vagy akár csak egy óra múlva is. Elfelejtjük a múltat és torzítva látjuk a jelent. Hiányosak vagyunk mindannyian, és ez hatással van a kapcsolatainkra is. Nem tudunk teljesek lenni, és ezért a békességet sem találjuk sokszor.

A békesség nem hiányos, nem részleges, a békesség minden helyzetre kiáradhat, de ehhez a teljesség szükséges. Isten maga a Teljesség, a Minden, és a Vele való kapcsolatban találhatjuk meg a megbékélést. Mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy Vele szemben, Előtte nyugalmat találjunk, és ez a béke terjedhet tovább az egész életünkre, minden kapcsolatunkra.

Nem kell félelemben, bizalmatlanságban, haragban lennünk Istennel. Azért jött el Jézus, hogy benne találkozhassunk az irgalmas Istennel és Ő a kezét nyújtja felénk. Menjünk vele, kövessük Őt a békesség útján.

Külső csend – belső zaj adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 6,672 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Róm. 13:12

Advent nem a passzív várakozásról szól – ahogy keresztény életünk, Jézus visszajövetelére való várakozás sem. Készülünk az Érkezésre, az ünnepre; bejglit sütünk, fényfüzéreket aggatunk és gyertyát gyújtunk a koszorún. Négy héten át minden nap ezt látjuk magunk előtt, ez határozza meg a mindennapjainkat, az idő- és pénzbeosztásunkat. Még nincs itt a Karácsony, de tudjuk, hogy eljön, és így már most hatással van ránk.

Ugyanezt élhetjük meg az év többi 48 hetében is keresztényként. Minden nap telhet azzal az aktív várakozással, ami Advent 24 napját jellemzi, még ha nehezebb is sokszor ilyen messzire tekinteni, de mekkora öröm minden napot Jézus eljövetelével foglalkozva tölteni! Jó hír, hogy nem kell minden nap bejglit sütni – de a fényfüzér azért maradhat, ha jól esik.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 6,527 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jn.3:30

Az idő múlásával változás is jön az emberek életében, ez elkerülhetetlen. Mindenképpen idősebbek leszünk, és ez valahogyan a szemléletmódunkra, a lelki működésünkre, a kapcsolatainkra is kihat. Gyerekként ezt még növekedésnek hívják, később már csak öregszünk. De hogy lehet megmaradni a növekedésben? Hogy lehet megőrizni a változás jó irányát?

Egyetlen út van a valódi növekedéshez – és ez a kisebbé levés. Ahhoz, hogy valóban Krisztus képére formálódjunk, és így az igazi lelki felnőtté válást éljük meg, el kell engednünk a saját igazunkat, a saját elképzeléseinket, hogy azoknak egy tökéletesebb, Isten szerint valóbb ajándékát kapjuk meg Benne.

Advent ideje és az életünk ideje is telik. Ezt az időt sokféleképpen használhatjuk – közeledhetünk Krisztushoz, figyelhetjük örömmel az Ő növekedését; vagy nézhetünk a másik irányba is, a saját életünkre fókuszálva. A döntés a miénk, minden nap.

Külső csend – belső zaj – adventi alkotópályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 5,132 összes megtekintés,  2 mai megtekintések

„Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek.” Péld. 24:13

A Bibliában több helyen is olvashatjuk, hogy a méz egy igazi kincs volt a korban. Komoly értéknek számított, ajándékba is adták, süteményekbe vagy akár orvosságként is alkalmazták, ahogy ez így van mind a mai napig is. Sőt, az ügyes gyermekek jutalmul belemárthatták az ujjukat és érezhették annak finom, édes ízét. Merítsetek egy üveggel az aranyló folyóból és süssetek egy finom süteményt, hiszen nem csak az orrotoknak, hanem a szíveteknek is igen jól eshet az illat! Mert akit várunk, annak az érkezésére mindig készülünk. Áldott adventet! 

Gazda Dorottya

Mézes puszi receptje

12 dkg margarin

12 dkg méz

4 evőkanál tejföl

3 tojássárgája

fél citrom/narancs leve

1 egész citrom/narancs lereszelt héja

45 dkg liszt

1 csipet só

1 teáskanál sütőpor 

20 dkg porcukor

1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék/ 1 teáskanál fahéj+0,5 teáskanál őrölt szegfűszeg

Máz: 3 tojásfehérje, 25 dkg porcukor vagy 15-20 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj

A margarint és a mézet egy lábosban melegíts össze. Hagyd egy kicsit kihűlni, hogy ne legyen tűz forró, majd önts át egy nagyobb keverőtálba. Egy fakanál segítségével kicsit keverd el benne a tojássárgáját, a tejfölt és a citromlevet. Majd ehhez add hozzá a lisztet, a sütőport, sót, porcukrot, fűszert és a citrom vagy narancshéjat és keverd jól össze. Nem egy összegyúrható tésztát kell kapnod, hanem egy lágy keverhető masszát. Fedd le a tálat, és tedd be a hűtőbe a tésztát minimum 3 órára, de akár egy egész éjszakára is. 

Ha visszahűlt a tészta, már formázhatóvá válik. Vegyél diónyi (vagy tetszőleges nagyságú) darabokat a tésztából, formálj belőle gömböt és tedd sütőpapíros tepsire. Hagyj a golyók között helyet, mert meg fognak nőni. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig kell sütni, de 10 perc után ellenőrizd. Akkor jó, ha meg tudod fogni úgy a sütit, hogy fel tudod emelni a sütőpapírról, anélkül, hogy szétesne. Akkor van kész, ha a sütik alja már aranybarna színű. 

Hagyd őket teljesen kihűlni (érdemes egy rácsra tenni őket), a sütőt pedig vedd vissza 100 fokra. 

A tojásfehérjéhez fokozatosan keverd hozzá a porcukrot, de fontos, hogy ne verd fel habosra. Egy sűrű, de folyós állagú mázat kell kapnod. A kihűlt puszedlik tetejét mártsd bele a cukormázba, helyezd vissza a tepsire őket és kb. 30 perc alatt szárítsd meg a mázat a 100 fokra visszahűlt sütőben. Akkor jó, ha kopog a máz a tetején. Szárítás előtt díszítheted szórócukorral tetszésed szerint. 

Ha csokoládéval dolgozol, akkor a megolvasztott csokinak a kétharmad részét olvaszd föl vízgőz felett az olajjal, majd onnan levéve tedd hozzá a maradék egyharmad rész csokit, és keverd egyneművé. Ha így olvasztod meg, akkor a leöntött puszedliken megszilárdulás után nem fog rögtön elolvadni a kezedben és egymásra is tudod őket pakolni. 

Külső csend – belső zaj – adventi pályázat

A naptár ablakaihoz a grafika Herman Fanni csodás munkája.

 5,154 összes megtekintés,  2 mai megtekintések