Menj, ahová csak küldelek! 2.
Kedves Testvérem!
Ebben a levélben megpróbálom összefoglalni az elmúlt öt hetemet, ami valószínűleg nem lesz
könnyű, és már előre látom, hogy rövid sem. Nemrég hagytuk el Ausztráliát és most két hétig a Közel-Keleten
tartózkodunk. Az itt töltött időmről majd a következő levelemben írok, de addig is köszönöm,
ha imádkozol értünk, hogy Isten adjon bölcsességet és bátorságot a világnak ezen a táján is!
Hatalmas áldásnak érzem, hogy itt lehetek, de azt is látom, hogy – mivel ebben az országban nem
szabad megosztani a hitünket másokkal – mennyire Istentől függök mindenben. Igaz, hogy Isten
nélkül amúgy sem tehetünk semmit, aminek örökkévaló értéke lenne, mégis jó néha olyan helyen
lenni ahol ez egyértelműen és látványosan látszik. Tényleg igaz, hogy ,,nélkülem semmit sem tudtok
cselekedni” (Ján 15,5).
Mindenekelőtt pedig nagyon örömteli és áldott Húsvétot szeretnék kívánni! Mivel vasárnap már itt
voltunk, részt tudtunk venni egy hajnali istentiszteleten három helyi gyülekezettel. Nagyszerű volt
Krisztus feltámadását ünnepelni és belegondolni abba, hogy ez az az ok, amiért itt vagyok. Ezért
döntöttem el, hogy ezeket a hónapokat arra szánom, hogy az örömhírről beszéljek másoknak. Ha
Jézus nem támadt volna fel, semmi értelme nem lenne a missziónak, a hitemnek és az életemnek
sem. Így viszont nem ismerek ennél fontosabb üzenetet, amit másoknak átadhatnék.
,,Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is”
(1Kor 15,15). De Ő ,,… a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult”
(Róm 1,4). Isten segítsen nekünk ezt megérteni és ennek a ténynek a fényében élni a
mindennapjainkat!
Tehát összefoglalva az itt töltött időszakomat, próbálom sorra venni a különböző helyszíneket:
Adelaide
Február végén érkeztem meg Ausztráliába, egy héttel később a tervezettnél, ugyanis várnom kellett a
vízumra. De Istennek hála megkaptam és szintén Ő kegyelméből a hosszú repülőúton sem éreztem
szinte semmi félelmet annak ellenére, hogy mikor legutóbb repülőn ültem iszonyúan szenvedtem. Ezt
azok kedvéért osztom meg, akik hasonló félelmekkel küzdenek, akár más területen, hogy ne
hagyjátok magatokat eltántorítani attól, amire Isten hív! Ha Ő kérte, hogy tegyél meg valamit, meg
fogja adni hozzá a megfelelő forrásokat és az erőt is!
Adelaide-ben két hetet töltöttem és ez az idő nagyjából végig arról szólt, hogy próbáltam felfogni,
hogy mi történik körülöttem, hol vagyok, és milyen szolgálatot végzek. Korábban a szolgálat főleg azt
jelentette számomra, hogy az evangéliumról beszéltem másoknak, most viszont nem ez a fő
fókuszunk. Helyette a hívő diákokat készítjük fel arra, hogy ők tegyék ugyanezt. Persze emellett
amikor csak tudjuk, hirdetjük az evangéliumot is azoknak, akik még nem hallották.
1. Beszélgetés az egyetemen egy hívő lánnyal. Mindig felemelő más testvérekkel találkozni és
bátorítani egymást!
2. A hely, ahol a mindennapjainkat töltöttük, vagyis az Adelaide-i Egyetem.
3. Ez pedig az első csoportkép miután megérkeztem. 🙂
Nagyon hálás vagyok, mert a csapatban azt a feladatot kaptam, hogy a helyi gyülekezetekkel tartsam
a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy megkeresem a lelkipásztorokat és felajánlom a lehetőséget
evangelizációs tréningre. Tehát ha egy gyülekezet nyitott rá akkor segítünk az oda járó fiataloknak
abban, hogy hogyan oszthatják meg az örömhírt másokkal és hogyan taníthatják a hit alapjaira a friss
hívőket. Ez egy nagy szükség, mert sokan félnek az evangelizációtól vagy egyszerűen nem tudják,
hogyan kezdjék el. Mi pedig pontosan ebben szeretnénk nekik támogatást nyújtani személyes
találkozások és hosszú távú mentorlás által. Meg szeretnénk mutatni a diákoknak, hogy sokkal
könnyebb megosztani a hitüket másokkal, mint gondolnák! Ráadásul nincs is mitől félniük, mert a
munkát a Szentlélek végzi, nekünk nincs más dolgunk, mint hirdetni az evangéliumot, ami valóban
,,Isten ereje” (Róm 1,16). Végül az érdeklődő diákokat összekötjük a helyi misszionáriusokkal, akik
miután mi már elhagytuk az országot folytatják a megkezdett munkát.
Hobart
A csapatunk fele egy héttel hamarabb Tasmániába utazott, hogy felmérjék a terepet. Nagyon
örültem, hogy én is velük tarthattam, mert így már nem éreztem magam annyira lemaradva a
többiekhez képest. 🙂 Itt mindenkinek minden új volt, próbáltuk bejárni a várost, a campusokat, és
találkozókat lebeszélni diákokkal. A szállásunkat egy másik missziós társaság adta, Sorell mellett a
dombok között. Az előző helyszínhez képest megkönnyebbülés volt számomra a természet közelében
lenni. Csodálatos volt látni a teremtett világot magunk körül, egész nap hallottuk a madarakat és
papagájokat, a farmon bárányok legeltek, esténként pedig kenguruk ugráltak a kerítésünk mellett. Az
egyetem viszont elég messze volt így autót béreltünk, hogy bejuthassunk a városba.
Ezen a helyszínen már otthonosabban éreztem magam, kezdtem hozzászokni a szolgálathoz. A
hobarti campus kisebb volt, mint az előző, de rengeteg nemzetközi diák tanult itt. Különösen azért
voltam hálás, mert meg tudtuk osztani az evangéliumot két indiai diákkal, akik még sosem hallották
korábban, sőt a kereszténységről is nagyon kevés információval rendelkeztek. Miközben sokat
tanultam az ő vallásukról (mindketten szikhek voltak, de egyikük sem gyakorolta) én is megosztottam
a hitemet velük. Az egyikőjük a telefonjából olvasta fel a kérdéseit, miközben beszélgetett.
sem halottak Jézusról! Imádkozzatok kérlek Andyért és Rajinderért, hogy Isten nyissa meg a szívüket
és át tudják adni az életüket neki!
1. Első hét a Tasmániai Egyetemen.
2. Egy nagyszerű gyülekezet ahol az egyik vasárnap jártunk.
3. A napjaink nagy részét pedig itt töltöttük: A Hobarti campus, ahol az időjárás sokszor tíz
percenkét változott. 🙂
Burnie
Mialatt Tasmániában voltunk lehetőségem volt elutazni a sziget északi részére egy Burnie nevű
kisvárosba is. Két napot töltöttünk itt, mert a Tasmániai Egyetem itteni campusának még semmilyen
keresztény közössége sincsen. Tehát megpróbáltuk a lehetetlent: két nap alatt olyan diákokat találni,
akik szeretnék elérni az egyetemüket az evangéliummal. Mindezt egy körülbelül 500 fős campuson.
Ez a lehetetlen szituáció viszont tökéletesen előkészítette a terepet arra, hogy megláthassuk Isten
mindenhatóságát és tökéletes időzítését. Ahogy megérkeztünk és befejeztük a közös imádságot,
előttünk termett egy hölgy, a helyi diákszövetség vezetője, aki miután megtudta, hogy miért jöttünk
összekötött egy ott tanuló idősebb hívő férfival. Ez a férfi, Peter pedig elmondta nekünk, hogy éppen
aznap kereste meg egy diák azzal kapcsolatban, hogy hogyan indíthatna el egy keresztény közösséget
a campuson! Szóval pár percen belül már Keith-el beszélgettünk és végigvezettük a Nagy Küldetés
kihíváson. Ennek az a lényege, hogy megismerjük a diákok vízióját és bátorítsuk őket az evangélium
továbbadására. Keithet nem nagyon kellett bátorítani: mikor megkérdeztük, hogy találkozna-e velünk
a következő nap, hogy többet beszélgethessünk ezekről lelkesen válaszolta, hogy persze, hiszen
aznap nincsenek órái és ezt a napot direkt a szolgálatra különítette el. Keith mindössze négy hónapja
tért meg. Keith gyülekezetével is felvettük a kapcsolatot, a lelkipásztor nagyon lelkes volt az
együttműködésre. Mialatt ezt a levelet írom kaptunk újabb híreket tőlük: éppen azon dolgoznak,
hogy bejegyeztessék a csoportot az egyetemen és már kilenc hívő diákkal vették fel a kapcsolatot!
,,Uram, Istenem! Sok csodás tettet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható!” (Zsolt 40,6)
Nehéz pár oldalban összefoglalni azt a sok élményt és tapasztalatot, ami itt ért, de remélem egy kicsit
jobban betekintést nyertél most az életembe. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek és
megismerhetek különböző embereket és kultúrákat! Hiszem, hogy Isten arra kér minket, hogy
hirdessük a dicsőségét minden népnek és ehhez meg is adja a megfelelő erőt.
„Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli a
népeket igazsággal.” (Zsolt 96,10)
Végül pár imakérést szeretnék megosztani veled. Köszönöm, ha közbenjársz értem és a csapatunkért,
nagy szükségünk van rá.
- Először is adjunk hálát Keithért és azért ahogyan Isten felkészítette őt, hogy másokat elérjen
az evangéliummal. Öröm látni a hitét és az engedelmességét! Imádkozzunk érte, hiszen még
fiatal hívő, szüksége van bátorításra. - Imádkozz kérlek a csapatunkért, hogy egységben legyünk és ,,egyet akarva ugyanarra
törekedjünk. „Semmit ne tegyünk önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal
különbnek tartsuk egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki
a másokét is.” (Fil 2,2-3) - Imádkozz értem is, hogy Istentől kapjak erőt és bátorságot ehhez a misszióhoz. ,,..hogy
adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az
evangélium titkát,” (Ef 6,19) - Végül pedig köszönöm, ha imádkozol, hogy biztonságban lehessünk ezen a helyszínen is és a
lelki támadásoktól is védve legyünk. Ezen a területen elég nagy a sötétség, a gyülekezetek
életét figyeli a kormány és lehetetlen keresztény irodalomhoz jutni, még Bibliát sem árulnak.
,,Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az
Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” (Ef 6,10-11.)
Hálás vagyok, hogy velem vagy ezen az úton, nem tudom elégszer kiemelni, hogy óriási segítséget
jelentenek az imádságaid! Napról napra szembesülök a korlátaimmal és egyre jobban látom, hogy
egyedül Isten kegyelme, ha bármi történik. Minden lelkes hívő diák, minden alkalom az evangélium
megosztására csakis általa lehetséges.
Nemrég megtudtuk, hogy a következő állomásunk Szerbiában lesz egy Nis nevű városban, úgyhogy
legközelebb már onnan jelentkezem. Addig is örömteli mindennapokat és boldog tavaszt kívánok!
Szeretettel,
Panni
3,883 összes megtekintés, 8 mai megtekintések
