REFISZ Adventi Kalendárium 2020. december 8.
Kedves Barátunk, Testvérünk!
Legtöbbünk számára az idei az első olyan adventi időszak, amit – legalább részben – a szeretteinkkel való fizikai találkozás nélkül fogunk megélni. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs. 53: 3). Ő nem csak tudja, hanem átérzi a nyomorúságokat, amikben vagyunk, mert átélte. Figyeljünk hát rá, várjuk, hogy mit üzen nekünk ebben a szokatlan Adventben.
(A csodálatos kalendárium ablakokat Herman Fanni, iparművész hallgató testvérünknek köszönjük!)
Az idei Advent kicsit más mindenki számára, mint az eddigiek. Mindenkit érintett valamilyen formában az elmúlt év nagy problémája: a világjárvány.
De ez az időszak tökéletes lehet arra, hogy az emberek kicsit megálljanak. Kicsit elcsendesedjenek, a gondjaikat Isten kezébe tegyék, mert Ő a problémák közepette is éppúgy velünk van, mint a boldog pillanatokban. – Vékei Gábor
Gyertyaláng
(Vékeiné Barna Viktória)
„Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Zsoltár 32,11
A telihold fénye vidáman szánkázott végig a friss hótakarón, lecsorgott az ereszről lógó jégcsapokon, majd hangosan csilingelve hullott alá a puha téli paplanra. Egy kis kunyhó ablakában ülő gyertyaláng riadtan fordította szemét a havas táj felé, a zaj forrása után kutatva, de hiába kémlelt át az üvegen, a Hold éppen egy felhőpamacs mögé rejtette arcát. Megilletődve nyújtózkodott egyet, majd figyelmét a téli tájra fordította. Olyan sűrűn hullt kint a hó, mintha valaki kiszakította volna a porcukros zacskót! Egy rakoncátlan téli fuvallat vígan keringőzött az óriási hópelyhekkel, a tánchoz pedig örömmel muzsikált a jégcsapokon csengő fagy. A gyertyaláng tekintete tovább vándorolt, míg meg nem akadt egy templom tornyán. Ha nagyon odafigyelt, még a harangok hangját is hallani vélte. Vágyakozva révedt a távolba, azon tűnődve, hogy vajon mi történhet ott? Miért járnak oda felnőttek, gyerekek és idősek egyaránt? Mi az oka annak, hogy mosolyogva jönnek ki, és a nyugalom sugárzik arcukról a
hét hátralevő részében? Ilyesmiken törte a fejét, amikor egyszer csak arra lett, figyelmes, hogy a holdsugár az ablak párkányára ült. Kissé megigazgatta lángruháját, majd bátortalanul megszólította a nem várt vendéget.
– Igazán sajnálom, hogy megzavarom pihenésed, de igen régóta szeretnék már választ kapni egy kérdésemre – rebegte halkan. Az ezüstös téli holdsugár megcsillogtatta mosolyát, és közelebb araszolt az ablaküveghez.
– Nagyon szívesen segítek, ha tudok – csilingelte.
– Azon tűnődöm már oly rég óta, hogy mi lehet az a hely – bólintott a templom tornya felé – ahonnan az a megmagyarázhatatlan béke és nyugalom származik?
– Az ott nem más, mint Isten háza! – jött a felelet.
– Hmm, azt hiszem, nem ismerem Őt – merengett a kis gyertyaláng. – Pedig azt hittem már mindenkit ismerek a faluból!
A telihold bölcs fénye elmosolyodott, majd így szólt:
– Tudod, Isten az emberi szívekben lakik. Ott van minden örömben, fájdalomban, elkeseredésben és boldogságban. Ő maga nem más, mint a hit, a remény és a szeretet. Ezért olyan boldogok, akik találkoznak Vele. Szeretete olyan melengető, mint az illatos tavaszi napfény, mely az olvadozó hóra csepeg. Jelenléte olyan erős, mint egy tiszta nyári éjszakán, a sűrű sötétséget átjáró csillagok fénye! Bizony a világ minden táján megfordultam már – tűnődött a holdsugár – de azt hiszem, hogy Isten szereteténél és kegyelménél nagyobb dolog nincs a világon!
Az apró gyertyaláng felragyogott, fénye tisztább lett, és úgy érezte, valami igazán fontosat értett meg ezen a karácsony éjjelen. Boldogságában ő is ringatózni kezdett a hópelyhek keringőjére, majd csillogó szemeit lehunyva adta át magát az álmok titkokat rejtő csodájának.
4,622 összes megtekintés, 6 mai megtekintések
