Hinni és/vagy tudni?

Ma a reformáció emléknapját ünnepeljük. Nagyon sokszor hallottuk már a történetét, ezért most egy kicsit más szempontból közelítünk felé: milyen az „ideális hívő” Luther szerint?

Fiatal keresztyénnek lenni ma azzal is jár, hogy az ember egy szubkultúra része. Hasonlóan éljük meg a hitünket, mint a nem hívők valamilyen egyéb meggyőződésüket: eseményeket, összejöveteleket, koncertet szervezünk, sokszor külső jegye is van az összetartozásunknak – kereszt medál, halas karkötő. Stadionos igehirdetéseink és dicsőítéseink vannak, melyek után mesélhetjük, mennyire megérintődtünk, mekkora élmény volt együtt lenni. A keresztyénség élménye nagyon meghatározó lett. Sokszor beszámolunk azonban egymásnak arról, hogy a lényegre, a Biblia olvasására nem jut idő, vagy csak nincs kedvünk hozzá, nem érint meg. Imádkozni még csak-csak, de ha meg kellene mondani, hogy mi a Római levél központi mondanivalója, igencsak bajban lennénk. Pedig még csak nem is héberül vagy görögül kellene elolvasnunk.

A reformáció korában a legnagyobb baj az volt, hogy az emberek személyesen nem kerülhettek közel a Szentíráshoz. Egyrészt nem volt elég példány, hiszen 1450-ig csak kézi másolással terjedhetett volna a szöveg, másrészt, ha lett volna, a nem papi rétegek többnyire nem tudtak latinul. Nem tudták ellenőrizni, mérlegelni az igehirdetésen hallottakat, nem tudtak utánanézni az információknak, teljesen rá voltak utalva a papra, akitől a prédikációt hallották.

Lutherék egyik célja az volt, hogy a keresztyének egyben felvilágosult hívők legyenek, akik tudják, mit hisznek és miért.

Nem volt ez teljesen előzmények nélküli: a skolasztikában szintén cél volt, hogy a keresztény hit ne csupán meggyőződés, hanem tudományosan és filozófiailag alátámasztott tanrendszer legyen, amelyben nyomós érvek hozhatók fel hit mellett. A humanizmus is említhető előzményként, hiszen ekkor fordult a klasszikus nyelvek – ógörög, latin, később héber – felé az érdeklődés, és ekkor kezdték el a Bibliát, mint szöveget megfigyelni. Ez a szöveg változatainak, a változatok állapotának vizsgálatát jelentette, mely ma is nagyon fontos részét képezni a bibliai szövegkutatásnak.

A Biblia lefordításának célja az volt, hogy az emberek végre a saját szemükkel lássák, saját maguk értsék, miben hisznek. Ha értik és tudják a hitük alapvető igazságait, meg tudják ítélni, hogy mi az igazság és mi nem az, ki van az ő oldalukon és ki nem. Bizonyságot tudnak tenni, és a bizonyságtételükben vitatkozni és érvelni is tudnak majd. Ezért került központi helyre az igehirdetés, és ezért vált a Biblia az egyedüli szent irattá.

Emiatt a reformációban nagyon nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra. Iskolák jöttek létre, ahol a teológusoknak innentől kezdve meg kellett tanulni óhéberül és ógörögül, nagyon alaposan ismerniük kellett a Szentírást, hogy hiteles hirdetői lehessenek. Az egyre burjánzó eretnek tanok korában a hívőknek nagyon szilárd ismeretekre volt szükségük, hogy meg tudjanak maradni a hitükben.

A reformációnak ez az öröksége ma is érvényes, hiszen mindenféle nézetrendszer terjeszthető és megismerhető, ez a sokféleség pedig könnyen összezavar. Rengeteg olyan kérdése van a nem hívő barátainknak, ismerőseinknek, melyekkel zavarba tudnak minket hozni, vagy látszólag be tudják bizonyítani, hogy butaság, amiben hiszünk. Ha egy-egy nagy kérdéssel egy hívő fiatal találkozik, és nem talál válaszokat, elbizonytalanodhat, eltávolodhat a hitétől, holott sokszor csak a megfelelő ismeretforrások hiányoznak. Vagy a bátorság, hogy elismerjük, hogy nekünk sincs mindenre válaszunk, de attól a hitünk él. Sokszor azonban nem vagyunk elég felkészültek. Mit lehet tenni?

  • Nagyon fontos a kíváncsiság, a Biblia tanulmányozása. Ez a szöveg nagyon komplex, emiatt igazi kaland felfedezni. Emellett kimeríthetetlen ismeretforrás is, hiszen újabb és újabb rétegei tárulnak fel. Kíváncsi vagy, hogy kicsoda Isten? Tanulmányozd a Bibliád!
  • Ezt persze nem kell magunktól tenni, rengeteg segédeszközünk van ehhez. Az oldal alján találhatsz néhány ajánlót, linket.
  • Ne bátortalanítson el, ha lassan haladsz! Egy lefordított, régi, ráadaásul a megváltásról szóló szöveg nem éppen a legkönnyebb olvasmány, időt és odafigyelést igényel a megértése. A ráfordított idő azonban mindig megtérül.
  • Kezdd ott, ami érdekel! Szívesen olvasol mítoszokat, meséket? Eszter és Ruth könyve rövid, a történet érdekes és fordulatos. Ha szívesen olvasol verseket, nézz bele a zsoltárokba. Ha inkább Jézus személye érdekel, kezdd az evangéliumokkal, utána már egyenes az út az Apostolok Cselekedetéhez és a páli levelekhez.
  • Beszélgess a lelkészeddel! Ha valami nem világos, kétségeid merültek fel, bátran keresd a lelkészed, biztosan fog tudni neked válaszokat adni, esetleg könyveket, cikkeket ajánlani, ahol utánanézhetsz a dolgoknak.

Íme néhány segítség:

  • Kommentárok. Nagyon jó például a Biblia Ma sorozat, sok kötete megjelent már magyarul. Érthető, izgalmas bibliamagyarázatok.
  • A Bible Project YouTube-on üzemeltet csatornát, gyönyörű animációkkal, közérthetően foglalják össze egy-egy könyv üzenetét, ezen kívül vannak szótanulmányok, fogalommagyarázatok is.
  • Szabados Ádám blogján teológiai kérdésekkel, az európai kultúra jellemzőivel, a homoszexualitás kérdéseivel foglalkozik rövid, érthető, tudományos igényű cikkekben.
  • Szalai András írásait, kurzusait is érdemes követni. András a magyarországi Apológia Kutatóközpont vezetője. Tőle megtudhatod, mi a keresztyén és mi nem az, miért hisszük azt, amit, hogyan viszonyul a keresztyénség más vallásokhoz, melyek a leggyakoribb tévedések a keresztyénséggel kapcsolatban.

Felhasznált irodalom: Helga Schnabel-Schüle: Reformation. Historisch-kulturwissenschaftliches Handbuch. Stuttgart: Metzler 2017.

***

Köszönjük, hogy elolvastad, további jó böngészést!