“… úgy a földön is”

Egy kérdéssel kezdenék: Mi hajtja a mai fiatalokat? Mi az, ami lázba hozza őket? Mi az, ami miatt érdemes felkelni? Mi az, ami erőt ad a hétköznapok gondjainak terhe alatt? Vajon téged mi motivál?

Uri-Kovács Dániel írása

Péntek délután van, fiatalok tucatja áramlik be a fasori református templom nagy és hideg falai közé. Egy kisebb teremben egy rövid regisztráció után a tömeg betódul a templomtérbe és elfoglalja a helyét – mind a kétszáz fiatal. Érezni lehet, hogy valami van a levegőben: izgalom, hogy vajon mi fog történni, vajon mit tartogat számunkra most Isten? Mert az biztos, hogy történni fog valami nagy dolog.

Helyet foglal a tömeg és pár szóval köszönti az egybegyűlteket Édes Gábor, fasori ifivezető. Ezután egy kopaszodó, szakállas, kissé náthás és beteg emberke sétál fel a szószékre: a mi Kareszünk, vagy becsületes nevén Nagytiszteletű Pogrányi Károly, diósdi lelkipásztor. Rögtön egy példával kezd. Tegyük fel, hogy mi – fiatalok – egy lufik vagyunk. Ahogy növünk, szüleink elengedik a kezünket és lufink zuhanni kezd. A mai fiatalok nemigazán lázadnak, mert jó nekik, ha lökik őket a szülők, a tanárok, kortársak. Téged mi lök felfelé, hogy le ne ess? Mi tart a levegőben? Mert ezek csak pillanatnyi megoldások, csak egy-egy lökések, de mind elmúlik.

Aztán előtűnt egy másik lufi is, ami nem hullt a földre, hanem helyette a plafon felé kezdett szállni. Ebben nem levegő volt, hanem hélium. Isten ilyenekké tud minket tenni. Olyanokká, akik nem függenek a múlandó dolgoktól, s nem hullanak a porba minden alkalommal. Isten megadja életünk értelmét. De hogyan kerül belénk hélium, avagy a Szentlélek? Ki kell eresztenünk azt, ami bennük van, a levegőt, a mi terveinket és vágyainkat és hagyni, hogy Isten átírja ezeket azzá, amit ő akar.

Négyszáz fül hallgatta Isten üzenetét egy röpke órán keresztül. Majd ezután csapatokra szóródva csoportbeszélgetésekre mentünk, szerteszét az épületben. Ez jó alkalom volt rá, hogy megismerjük a másikat, beszélgessünk és tovább dolgozzunk Isten üzenetén. Meglepő, hogy mennyi ember mellkasában dobog Krisztus új szíve és egy ilyen konferencia, hogy össze tudja hozni ezeket az embereket!

Pénteket szombat követte és Isten ezen a napon se hagyott minket üzenet nélkül. Karesz ismét egy példával kezdte, hogy érthetővé váljon Isten akarata számunkra. Ugyanis pénteken arra jöttünk rá, hogyan működik Isten akarata, ezen a napon azt kutattuk, hogy mi is az valójában.

Legyen az életünk egy hagyma. Minden kérdésre adott válaszunk meghatároz minket, s ezek szépen egymásra épülnek, kiadva identitásunkat, hogy kik vagyunk mi! Ezek tehát olyanok, mint a hagyma rétegei: vannak fontosak és kevésbé fontosak is, de vajon mi van középen, legbelül? A hagyma belsejében a „hagyma illata van”. Ám a te belsődben, legbelül keresztyén vagy – Krisztus jó illata vagy! Ez a réteg az, ami a legnagyobb hatással van az életünkre és az egész lényünkre. Tehát fontos az, hogy egyértelmű legyen számunkra életünk lényege, identitásunk!
Mi Isten akarata? Az, hogy légy bátor! Jézus megmondta, hogy ő a világ világossága és mi lámpásai leszünk a sötétben. Tapasztalatból tudjuk, hogy a reggeli napsugarak a felhúzott redőny alatt bántják szemeinket. Hasonló ehhez Jézus világossága is: sok ember szemét bántja. Ezért is megpróbálnak tenni majd ellene, ellened, akiből Isten fénye árad. Ezért kell bátornak lenned!

Amim van, azt tudom adni: ha több adatott, akkor többet, ha kevés adatott, akkor keveset. Ám ezáltal is egymást építjük közösségben. Az egyház része Isten tervének – te részese vagy az egyháznak? Az élet olyan dolog, ami folyton mozog és reprodukálja magát. Tehát ha az ország keresztyén ifjúsági közössége él, akkor mozognia is kell! Ám mozog-e? A te közösséged az mozog?

Isten mindannyiunk számára adott feladatot, mindannyiunkkal terve van. Azon a hétvégén láthattuk, ahogy a budapesti ifjúság szomjazik arra, hogy történjen valami a fővárosunkban, hogy végre elkezdjen mozogni a szerkezet! Azt is láthattuk, ahogy egy ifi képes volt létrehozni és megszervezni egy ilyen konferenciát. Láthattuk, ahogy Isten a kezét rajta tartja az eseményen és megáldja. És nem utolsó sorban megtapasztalhattuk Isten erejét és hallhattuk üzenetét:
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!